Az ember az elmúlt évezredek során többféle módon próbált már kommunikálni az állatokkal – mind a vadon
élőkkel, mind az ember környezetében élőkkel. Mivel az embernek az állatokhoz való kapcsolatát nagyon sok
esetben a haszon – vadászat, állattenyésztés, idomítás – határozza meg, akaratát, parancsait meghatározott
módokon közli az állatokkal. Azokban az esetekben azonban, amikor az állathoz nem mint zsákmányhoz vagy
haszonállathoz közeledünk, megváltozik a vele való kommunikáció. A parancsolást, kényszerítést felváltja
a „párbeszéd”, amelynek során az ember figyelembe veszi azt, hogy mi a jó az állatnak, és érző lényként
közelít hozzá.
Ebbe a típusú állatkommunikációba tartoznak bele azok a módszerek, amelyeket az állat testbeszédének megfigyelése alapján dolgoztak ki, s amelyek nagyfokú, önkéntes együttműködésre bírják az állatokat. E módszer nem régi, s megteremtése Monty Roberts nevéhez fűződik, aki a lovak szelíd idomításával teremtett új korszakot ember és állat kapcsolatában. Szerencsére e békés, szeretetteljese módszer – amelynek művelőjét általában „suttogónak” nevezik – nagyon gyorsan elterjedt a világon (függetlenül attól, hogy a suttogáshoz semmi köze sincs).
Az utóbbi 30-40 évben az ember és állat kapcsolata tovább fejlődött, amelynek során nemcsak érző lénynek tekintjük az állatot, hanem érzésekkel, gondolatokkal, szándékokkal rendelkező teremtménynek, aki sok esetben éppen úgy képes érezni, mint az ember. Így fejlődött ki a telepatikus állatkommunikáció, amely a kommunikáció során egyenrangú lénynek tekinti az állatot, s képes „lélektől-lélekig” „beszélni” az állattal. E módszer lényege, hogy gondolatközlés révén képek, érzések és gondolatok befogadásával és küldésével tudunk meg nagyon sok mindent az állatról, s kérdéseinket, szándékainkat is ilyen szelíd és rendkívül hatékony módon közöljük vele.
Ez a módszer nálunk még meglehetősen ismeretlen, s tapasztalataim szerint azok sem értik, akik hosszú ideje „suttogóként” dolgoznak. Úgy láttam, hogy sok esetben még ők is – akik nagyon szeretik az állatokat – azt gondolják, hogy az állatkommunikáció egyetlen célja, hogy idomítsuk az állatot, parancsokat adjunk neki, hogy az a mi akaratunkat kövesse.
A telepatikus állatkommunikáció célja nem a parancsolás, idomítás – bár sokszor ebben is óriási segítséget tud nyújtani –, hanem az állat valódi lényével való „beszélgetés”. Állatkommunikátor segítségét általában akkor szokták kérni, ha az állat viselkedése érthetetlen okok miatt megváltozik, vagy ha beteg, de nem tud meggyógyulni semmilyen kezelésre, s nemcsak testi okokat lehet feltételezni a háttérben. A tudatos gazdik azzal is tisztában vannak, hogy a velük szoros érzelmi kapcsolatban álló állatok sok mindent tükröznek belőlük, s gyakran át is veszik egy-egy érzelmi, testi állapotukat, így e szoros kölcsönhatás felderítésében is segítséget nyújthat a módszer.
A telepatikus állatkommunikáció segítségével elhunyt állatokkal is kapcsolatba lehet lépni, így igen gyakran megtudhatjuk, hogy hogyan érzi magát az eltávozott állat, s várható-e, hogy (egy másik testben) visszajön egykori gazdájához.
Összefoglalva elmondható, hogy a telepatikus állatkommunikáció sokat tud segíteni nemcsak a vadon élő állatok megértésében, hanem az emberrel szoros kapcsolatban élő állatok lényének és problémáinak érzékelésében és megoldásában is.
Honlapomon keresztül szeretném ezt az ismeretet minél több állatszerető emberhez eljuttatni, hogy nagyságrendileg javulhasson az ember és az állat kapcsolata.
Ebbe a típusú állatkommunikációba tartoznak bele azok a módszerek, amelyeket az állat testbeszédének megfigyelése alapján dolgoztak ki, s amelyek nagyfokú, önkéntes együttműködésre bírják az állatokat. E módszer nem régi, s megteremtése Monty Roberts nevéhez fűződik, aki a lovak szelíd idomításával teremtett új korszakot ember és állat kapcsolatában. Szerencsére e békés, szeretetteljese módszer – amelynek művelőjét általában „suttogónak” nevezik – nagyon gyorsan elterjedt a világon (függetlenül attól, hogy a suttogáshoz semmi köze sincs).
Az utóbbi 30-40 évben az ember és állat kapcsolata tovább fejlődött, amelynek során nemcsak érző lénynek tekintjük az állatot, hanem érzésekkel, gondolatokkal, szándékokkal rendelkező teremtménynek, aki sok esetben éppen úgy képes érezni, mint az ember. Így fejlődött ki a telepatikus állatkommunikáció, amely a kommunikáció során egyenrangú lénynek tekinti az állatot, s képes „lélektől-lélekig” „beszélni” az állattal. E módszer lényege, hogy gondolatközlés révén képek, érzések és gondolatok befogadásával és küldésével tudunk meg nagyon sok mindent az állatról, s kérdéseinket, szándékainkat is ilyen szelíd és rendkívül hatékony módon közöljük vele.
Ez a módszer nálunk még meglehetősen ismeretlen, s tapasztalataim szerint azok sem értik, akik hosszú ideje „suttogóként” dolgoznak. Úgy láttam, hogy sok esetben még ők is – akik nagyon szeretik az állatokat – azt gondolják, hogy az állatkommunikáció egyetlen célja, hogy idomítsuk az állatot, parancsokat adjunk neki, hogy az a mi akaratunkat kövesse.
A telepatikus állatkommunikáció célja nem a parancsolás, idomítás – bár sokszor ebben is óriási segítséget tud nyújtani –, hanem az állat valódi lényével való „beszélgetés”. Állatkommunikátor segítségét általában akkor szokták kérni, ha az állat viselkedése érthetetlen okok miatt megváltozik, vagy ha beteg, de nem tud meggyógyulni semmilyen kezelésre, s nemcsak testi okokat lehet feltételezni a háttérben. A tudatos gazdik azzal is tisztában vannak, hogy a velük szoros érzelmi kapcsolatban álló állatok sok mindent tükröznek belőlük, s gyakran át is veszik egy-egy érzelmi, testi állapotukat, így e szoros kölcsönhatás felderítésében is segítséget nyújthat a módszer.
A telepatikus állatkommunikáció segítségével elhunyt állatokkal is kapcsolatba lehet lépni, így igen gyakran megtudhatjuk, hogy hogyan érzi magát az eltávozott állat, s várható-e, hogy (egy másik testben) visszajön egykori gazdájához.
Összefoglalva elmondható, hogy a telepatikus állatkommunikáció sokat tud segíteni nemcsak a vadon élő állatok megértésében, hanem az emberrel szoros kapcsolatban élő állatok lényének és problémáinak érzékelésében és megoldásában is.
Honlapomon keresztül szeretném ezt az ismeretet minél több állatszerető emberhez eljuttatni, hogy nagyságrendileg javulhasson az ember és az állat kapcsolata.
